2014. április 19., szombat

aspektus 1. - idő

Ígértem bejegyzést a szenvedély mibenlétéről, de ez még nem az, bár annak részének is tekinthető, viszont a múlt héten hárman is kérdeztek a futással kapcsolatban, így most megmondom a tutit, mert abban jó vagyok. Jobb, mint a futásban.
A legtöbb kérdés három zsákba gyűjthető, az idő, a felszerelés (pénz) és a kitartás témakörbe, mindegyikről tudok mesélni.

Szóval. Korábban többször nyafogtam mondtam, hogy időt baromira nem könnyű találni a futásra, és én nem annyira kedvelem azt a mondást, hoyg arra van időd, amire akarod, hogy legyen - miközben meg pontosan ez van mögötte, de mégsem olyan egyszerűen, amilyen egyszerűen ezt odavágják az embernek.
Az ember élete nagyjából ilyen, esetleg ilyenebb, ugye:

 És akkor ebbe kell beszorítani a futáshoz (mozgáshoz) szükséges időt. Abba az emancipációs csapdába, hogy bezzeg a férfiaknak könnyű, bele sem kezdek, nem tudok vele mit kezdeni, nálunk a férjem is mosogat, tereget, porszívózik, és nem esünk kétségbe, ha véletlenül nincs ebéd, szerintem én jól választottam. Tudom, de nem ezek miatt.

Viszont még mindig jut is, marad is halmaz, öhöm. Esetünkben ez részben nehezebb, részben könnyebb,  mindketten home - office-ban dolgozunk, mindketten saját lábon állunk, nem jön sms hónap elején az automatikusan átutalt fizetésről, magyarul: nagyon kell teperni. Nincs hétvége, nincs ünnepnap, ha munka van, csinálni kell és kész. Nyolc óra munka után nem tesszük le a lantot, hanem iszunk egy kávét és folytatjuk. És ez így van jól, szeretjük a munkánk, ez nem panasz, csak próbálom érzékeltetni a saját beosztásomat.

Most, hogy hetente négyszer megyek futni, igenis meg kell szervezni ezeket az alkalmakat. Eleve kell 20 perc, mire kiérek a futóhelyemre, ugyanennyi vissza, a nyújtáshoz is kell 10 perc, ez már 50 perc úgy, hogy semmit sem csináltam. A futás mennyisége változó (ah, a minősége is), de minden alkalom bemelegítő kocogással kezdődik, én nem tudom, biztos a kor!, de lassan melegszem be üzemi hőfokra, kell 25 - 30 perc, mire a csikorgásból olajozott állapotra váltok. Szeretem, ha izzadt vagyok, mire elkezdek futni, aha. Akkor már legalább egy óránál járunk, de inkább több az. Végre elkezdek futni, nem sokat, ahogy nézem a mostani edzéstervem, olyan 40 percet mondok átlagban, pár km van egy - egy alkalommal, de összességében tehát stabil két óra egy workout. Hetente négyszer. 
Sok? Nem. Könnyű időt találni rá? Baromira nem.

valami más számrendszerben íródhatott a szöveg, nekem nem stimmel sehogysem, de a lényeg azért átjön


Mivel itthon dolgozom, a legkönnyebb azt mondani, hogy akkor mész futni, amikor akarsz (ennek finomítottabb verziója érkezett a héten). Végülis igen, tényleg, már nem áll fölöttem felettes, hogy de még csináljam meg a kérdőívet, írjam meg a sajtóanyagot (élő a példa...), ne menjek haza addig, amíg... satöbbi - másrészről viszont magam vagyok a felettes és a beosztott egyben, nem jó páros, elhihetitek, zsarnok vagyok. Igazi türannosz.
Ezt a tulajdonságom éveken keresztül tartottam magam elé mintegy mentségül, hoyg nekem nincs időm, egyszerűen nincs, sokat dolgozom, hagyjatok, a kifogások természetét pedig ismerjük,  mindig jelentős valóságtartalommal bírnak. Időm ma sincs, csak ma már gyártok. Időgyáros lettem.


Tehát az úgy van, hoyg megérkezik az edzésterv, megnézem, átnézem, felmérem több szempontból is, kicsit sopánkodom, hogy ezt én hogyan futom le, majd átlendülök és beosztom a hetemet. Szétszórom a 4 alkalmat a 7 napra, mely napokon vagyok itthon, melyeken biztosan nem, már eleve tudom a pihenőnapokat. A futós napokon pedig hát... még korábban kelek. Ez van. Valamit valamiért. És nem kell azt gondolni, hogy örömmel pattanok ki az ágyból, a frászt. Nyöszörgök és hangosan és szinte mindig felötlik bennem, hoyg mi lenne, ha csak ezt az egy alkalmat kihagynám / későbbre tolnám / elfelejteném, vagy bármi... Mostanában nem megyek korán reggel, azt majd a nagy hőségben, viszont ahhoz, hogy délelőtt (vagy kora délután) kimehessek futni, korán reggel már dolgozni kell. Szerintem én hős vagyok, mire ideértem a mondandómmal, megfogalmazódott bennem. Lehet, hoyg ezért írom az egészet.

Jó, viszont mielőtt nagyon cool-nak gondolnám magam, két dolog is van. 
Egy, hogy pontosan tudom, hogy amikor a multinál dolgoztam, ezt nem tudtam volna megtenni, reggel 6-kor indultam itthonról és este 8-ra értem haza, nagyjából arra vártam, hogy mehessek aludni, szóval, könnyen osztom az észt. Másrészről viszont ott vannak a hollandok, sokat  dolgoznak, szorgalmasak, de sportolnak is és mikor? Képesek este 10-re menni az edzőterembe. Vagy reggel 6-ra. Mert mozogni muszáj. És azt hiszem, itt a lényeg.

Az elején idézett álbölcsesség csak akkor nyer értelmet, ha akarom, hogy legyen. Ha van vágyam. Motivációm. Én sokáig nem találtam olyan rést a falon, amelybe beszuszakolhattam volna a mozgást, és nem azért nem, mert tv-t néztem volna (éves szinten talán 20 óra az átlagunk - a férjemé a foci miatt több), egyszerűen nem volt rés. Szép, passzentos életem volt, nem hagytam helyet motivációra, vagyis szerintem nem az idő a kérdéses, hanem az elszántság? Az akarat? Idő, na, az sosem lesz csak úgy, de ahhoz, hogy találjak mégis és be tudjam illeszteni a napi rutinba, szerintem kell a motiváltság, hogy ezt akarom és kell testemnek - lelkemnek, vagyis igaz a fentebb említett bicskanyitogató, instant válasz, de azért nem ártana mélyebbre ásni és átfogalmazni. 

Tehát akkor mi volt előbb, a motiváció vagy a szabadidő? Én az első miatt kerestem helyet a másodiknak.


17 megjegyzés :

  1. Volt. Eltűnt. :)
    Most megyek edzésre, újraírom, ha hazaértem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. prioritásokat kell keresni. egyértelműen az edzés előrébbvaló, mint a komment újratöltése ;)

      Törlés
  2. Én tegnap este 21,50-kor indultam,akkor aludt végre mindkét gyerek. Örülök hogy lehet újra este futni, nem csúszik, nem fagy, és úgy tűnik vége a tavaszi fáradtságnak, nem dőlök ki kilenckor. Azt sem gondoltam volna, hogy tavaly nyáron reggel ötkor felkelek és még jól is esik a reggeli futás.Bár ez most megint nem kivitelezhető, kisebbik fiam csodálatos radarokkal rendelkezik, amint felkelek, öt perc múlva mögöttem áll a fürdőszobában :-) Szoktunk együtt is futni a gyerekekkel, bár az ugye nagy eredményre nem vezet, de a semminél jobb.Hát így tudom én megoldani, mikor hogy sikerül...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ahogy olvasom, neked is kell trükköznöd rendesen, ugye?
      alapos motiváció kell mind a reggeli korábban keléshez, mind az esti későbbi induláshoz, ez csak úgy zsigerből nem megy - szerintem. ezek szerint viszont neked van! bingó!

      Törlés
    2. Én voltam, csak álruhában! :-)

      Törlés
    3. képben vagyok, azt hiszem! :D

      Törlés
    4. Igen, bár én leginkább csak azt érzem, hogy mennem KELL, mert az nekem jó. Sokkal jobb utána minden, és a hatás tart 1-2 napig. Időben meg én kevesebbet megyek, max 30-40 perc, előtte kis bemelegítés.

      Törlés
    5. és az nem motiváció? mert sztem dehogynem.

      a nettó idő nekem is ennyi, csak macerás vagyok, sok a bemelegítés például :(

      Törlés
  3. Annyira megértelek... :)
    Itthonról dolgozom én is, de nem rajongok a helyzetért annyira (viszont nem tudom, bírnám-e a 9-18-ig irodai létet... asszem kinőttem ezeket a kereteket). Kis gyerek miatt a normális idősáv (16-21) ki van lőve edzésileg. A legjobb az, hogy délelőtt 11-kor elindulok, és futok a tavaszi fényben (vagy borúban), és nem csak az ablak mögül látom az évszakok változását. Már le is égtem kicsit :) Vagy milyen jó már, hogy mikor télen az ember hetekig nem látja a napot, elmegy úszni, és épp abban az egy órában ragyog a víz a napsütéstől. Hát ezt imádom. Ezek a motivációim az időgyártásra :) Meg az, hogy pár nap kihagyás már jelentős hangulatromlást idéz elő.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. tökéletesen egyetértek veled! én ezalatt az egy év alatt egy csomó mindenre rácsodálkoztam, ami kimaradt volna, ha nincs a futás. magamtól nem mennék ki heti pár alkalommal, így viszont látom és érzékelem az évszakok váltakozását, igen! a tavaszt soha ilyen korán nem vettem még észre.
      ugye, hogy kell a motiváció az időgyártásra? én is így érzem.

      Törlés
  4. Amiből én leginkább elcsípek időmorzsákat, az a netezés, főleg a blogolvasás és kommentelés :) és az alvás.
    Meg a munkából is szoktam, bár a határidő az határidő.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. az alvás szinte mindenkinek hátrébb szorul a listán, de ez nem jó. viszont lehetetlen másképpen :(
      a net -től mindenképpen távolodni kell, mondom ezt úgy, hoyg itt beszéljük ezt meg ;)

      Törlés
  5. Volt olyan életszakasz, amikor a gyerekek kicsik voltak, még nem jártak oviba, apjuk köszönte, de nem akart két gyerekkel egyedül maradni munka után, sőt, amikor aludtak a gyerekek délután és én megléptem futni, apjuk közölte, hogy az, amit én csinálok, nem elég, így semmi értelme nincs... jót tett az önbizalomnak, mondhatom. Nagyik sincsenek kéznél. Így adódott, hogy nem futottam, hiába gyártottam volna magamnak időt, de most a gyerekek ovisok (délelőtt mindkettő), mehetek futni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. na igen, ilyen is van. ill. volt, ha jól értem. ;)

      Törlés
  6. Én még kezdő futónak számítok, 7 hete futok, illetve futunk a szerelmesemmel. Egy helyen is dolgozunk, reggel fél nyolckor indulunk itthonról, és este 6 után érünk haza.
    Amikor futunk, heti háromszor, 5.20-kor kelünk, bemelegítünk és megyünk. Ha esik az eső, akkor áttesszük estére, bár nekem a reggeli futás éhgyomorra jobban esik :)
    Néha nehéz a korán kelés, de mivel a hájaim szépen (még ha lassan is) csökkennek, így a motiváció megvan, Na meg az érzés, amikor megcsináltam!!! Az első hetekben amikor több volt a séta, mint a futás, sosem gondoltam volna, hogy idáig eljutok, és még nagyon az elején tartok-tartunk.
    Muszáj időt szakítani rá, magunk miatt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Böbi, gratulálok!!! a futáshoz. de a korai keléshez meg pláne.. az nagyon durva tud lenni, mindenképpen erős motiváltság kell, hoyg korábban keljen az ember, kalapemelés!

      egy dolgot viszont mondanék, ha nem bánod: az éhgyomorra való futással vigyázz, mert igaz, hogy ilyenkor elsődlegesen zsírt éget a test, viszont nagyon magas az izomvesztés rizikója. :( ha viszont egy kis fehérjét (fehérjeturmixot pl.) veszel magadhoz, az megakadályozza az izomlebomlást.. öö... nem magamtól vagyok ilyen okos ám. :)

      Törlés
    2. Igen, ezt olvastam már több helyen is. De. Pajzsmirigy alulműködésem van, ébredés után azonnal gyógyszer, és utána fél óráig nem ehetek, ihatok. Ha én azt megvárnám, és még a fehérjeturmix után is várnék, hogy el tudja indulni, sosem mennék futni..
      Beiktatok esti futásokat is (amíg nem jön a k...a meleg :) )

      Törlés

szeretem, ha van visszajelzés ;)