2014. június 11., szerda

a legnagyobb télben tanultam meg, hogy legyőzhetetlen nyár lakozik bennem*

Remélem, ősszel lesz valami részidős postásállás, mert most a következő faluig simán elfutok, az utána következő kettőig pedig simán elkerekezek, már csak egy hátizsák kell és lassan pénzt is kereshetek ezzel a... hobbival.

Áh, baromi meleg van, szenvedek, mint a kutya. 
Tegnap este rávettem magam a bringázásra, este fél 8 - kor, a futás szóba sem került, fusson, aki 35 kilós és beépített légkondija van, különben is kell a keresztedzés. 23 km-t mentem, s bár van egy kb. 4 km-es szakasz, ahol éppen sík a terep, a többi azonban emelkedős, főleg az az alattomos fajta, amelyik úgy tesz, mintha nem is, pedig dehogynem. Ezeket még csak-csak "megmászom", de van egy számomra kiemelt kategóriás HEGY, azon még nem bírtam, tudom, hogy van váltó a bringán, de így sem. Viszont van ebben fejlődés, mert amikor először voltam itt, a lábánál megálltam, másodjára felmentem valamennyit, most harmadjára pedig még tovább mentem. 
Egyszer majd jól megeszem.

olyan kis kedélyes, de nem szabad a látszat alapján ítélni. a látszat alapján én is olyan kis  kedves vagyok


Bicajozás közben sokat lehet gondolni az alföldre. A combizmok (vagy hogy hívják azokat, amelyek a térd fölött / mellett vannak), ríttak, mint a kismalac, a víz dőlt rólam a szélrózsa minden irányába és amikor a legszarabb volt, akkor jött három pasi lefelé a hegyről, mit mondhatnék. Lefelé könnyű, úgy én is tudok.



nemcsak szép, sík is. azon a 4 km-es szakaszon


Mindenesetre már majdnem elöntött a tudat, hoyg egyre jobb vagyok, hiába, nincs ezen mit tagadni, ne legyünk álszerények, ugye, azonban az univerzum mindig is az egyensúlyra törekedett, ma kimentem reggel** futni - hát, hagyjuk is. 7-kor már kint voltam, ittam eleget, és nem ment, hazabattyogtam. Elég mérgesen, úgy emlékszem.
Mennyit izzadhattam azon a súlyos 4 km-es szakaszon, ha a futás előtti és utáni súlyom között 1,7 kg hiátus mutatkozott, miközben 0,5 liter folyadékot még magamhoz is vettem? Eh.

Szóval, itt a nyár. Egész ősszel azon aggódtam, hogy én, akinek a férjem szerint 20 fok alatt lilul a körme, hogyan fogok futni télen és milyen cucc kell, hogy meg ne fagyjak és hány réteget öltsek magamra, és akkor kiderült, hogy annyi hőt termelek, hoyg  erőművet lehetne üzemeltetni velem és kiderült, hogy a legjobb dolog télen futni és a - 5 a best ever -  és itt állok meglőve. 

Van már baseball sapkám, van napszemüvegem, van kulacsom, van kulacstartó övem, van hatezer technikai felsőm, meg érkezik mindjárt a térd fölötti futógatyám és az ujjatlan trikóm (idáig ragadtattam magam), már csak valami elszántságot kellene magamra öltenem, szóval, itt a nyár.

Pedig micsoda remek kis tervek vannak a második félévre. Halál a 35 fokra.

* Albert Camus

** félek, hoyg nem érződik a lényeg: este bringa, reggel futás, csak mondom


7 megjegyzés :

  1. Nyáron fusson, aki bírja... :)
    A képeidet viszont nagyon szeretem!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. rengeteg vizuális élményben részesedem minden alkalommal, amikor kimegyek, s ez nekem a sok benti lét, benti munka után felüdülés, rácsodálkozom, hogy miből maradnék ki...

      Törlés
    2. Mi meg itt, az Alföldön amúgy is roppant mód sérelmezzük, hogy min. 200 km-t kell utaznunk, hogy legalább egy kis buckát lássunk... :( Ki ide vágyik, ki oda. :D

      Törlés
  2. Hasonlóan érzünk a nyárral kapcsolatban...is! ;-) A bicajozást talán nemsokára én is felveszem a teendők listájára. ;-) Éljen az Alföld! Kár, hogy én sem ott lakom. :-D

    VálaszTörlés
  3. Zazi! Tudom a korai kelés sokaknak mumusa! De ma reggel fél 5-kor 14 (TIZENNÉGY!) fok volt! Csak mondom... :)

    VálaszTörlés
  4. Zaz, remélem jól vagy. Puszi.

    VálaszTörlés
  5. Undorodom a hőségtől, bálsój undorodom. A reggeli futás az egyetlen megoldás sajna ilyenkor, vagy a nemfutás se reggel se semmikor, de ugye ez opciónak szegényes.
    Tavaly néztem szembe ezzel a szomorú ténnyel.
    T.

    VálaszTörlés

szeretem, ha van visszajelzés ;)