2014. június 25., szerda

az légy, aki vagy*

Én speciel pont úgy gondolom, hogy az, hogy váltakozó intenzitással viselem a sérülés napjait, nem tesz engem sem gyengévé, sem erőssé, hanem olyan izé... emberivé tesz.
Pontosan tudom, hogy ma az a trendi, hogy légy erős, hogy tanulj, tapasztalj, érezz, nézz magadba, gondold át, láss, figyelj, s már csak az kell mindehhez, hogy örülj, ami történt veled. Jah.

Természetesen én is tudom, hogy mi történt, hogy miért történt, mind fizikailag, mind pszichésen, nagyjából napi 120-szor rágtam már meg a témát, de nem akarok állandóan erős lenni. Voltam én már annyiszor erős egész életemben, rohadt fárasztó, meg is zakkantam bele rendesen, nem kell. Mondja meg nekem valaki, miért is ne nyöszörögjek, ha azt érzem, hoyg nyöszöröghetnékem van? Miért is ne? Hogy bátornak tűnjek? Mert nyilván, ha az vagyok, akkor oké, kamunyöszörgést minek produkáljon az ember, rendben van. De basszus, ha egyszer vannak napok, amikor azt érzem, hoyg ha még egy futós poszt jön szembe velem, falba verem a fejem?  Bár... inkább nem, ott éppen begyógyult a repedés.

Ja, hogy gyenge vagyok. Hát igen, az vagyok. Én ugyan eleddig azt hittem, simán ember vagyok, aki néha gyenge, néha erős(ködik), de a trend szerint ez már kevés. Néha jól viselem, hogy a baleset után 9 nappal még mindig nem tudok egy szelet kenyeret vágni (tudom, ne egyek kenyeret), vagy hogy nem tudom megmosni a hajam, hogy dagadt a térdem, hogy kék- zöld vagyok, hogy még mindig van, ahol ég a horzsolás, ha víz ér hozzá és igen, azt sem annyira jól viselem, hogy a tenyerem nem gyógyul. És nem esik jól, hogy nem tudok futni, sőt, mást mondok, annyira nem esik jól, hogy még azt is gondoltam, hogy mi a francnak kellett nekem elkezdenem futni, ülhetnék a kanapén és növeszthetném a fenekemre, akkor nem lenne ilyen rossz. Persze, ez szélsőséges állapotban fogant gondolat volt, de ez is az én fejemben ment át, vállalom. Úgy rémlik, hisztisebb napon jött.

A tököm tele van a(z ál) bölcsességekkel (lásd az előző posztot). Nem lehetne, hogy azt mondjuk, hogy figyusz, most ez van, és ez bizony kaki. Ezért tök normális, hogy reggel felkelsz, megmozdítod a lábad és nem úgy megy a kis drága, meg ránézel a kezedre és azt mondod, hogy az nem létezik, hoyg ez nem forrt össze az éjszaka sem és máris a plafonon / gödörben vagy, belefér, nyugalom, hisztizz csak. Ma egy szar napod van. Oké. Holnap meg jobb lesz.

De nem, neked kutyakötelességed rohadtjól érezned magad és azt kutatnod (miközben vakarod a gyógyulóban lévő hegeket), hogy mit is akart az Univerzum üzenni ezzel az egésszel, kizárólag mélyfilozófiai reggeliket venned magadhoz. Remélem, este átszellemült képpel fekszel le, azzal a boldog megvilágosodással, hoyg megvan az Üzenet. 
Nem azt mondom, hoyg ez nem így van, én például képben vagyok a miért-ekkel kapcsolatban mind fizikai, mind metafizikai síkon, köszönöm, átjött a lényeg, a kapocs és még egyet is értek. De könyörgöm, attól még hadd engedjem át az érzéseimet, engedtessék meg nekem, hogy szarul érezzem magam és bátorkodom azt is kérni, hogy ezt el is mondhassam. Vagy fojtsam magamba?

Most válaszolok a felmerülő kérdésre: nem lesz könnyebb a nyafogással. De muszáj könnyebbnek lennie? Értem én, hogy magam ellen dolgozom, de biztos? Nem lehet, hoyg ha nem zsigerből jön az optimista hozzáállás, akkor egyszerűen bizarr az, ha elnyomom az érzéseimet? Nem lehet, hogy a rossz is hozzátartozik az életemhez? Hogy azt is meg kell élnem? Hogy át kell élnem, hoyg ez most rossz és nem mindig tudok neki örülni? Szerintem ez tök normális. Meg akarom élni az érzéseimet.
Persze, nap végére eléggé bír aggasztani, ha nincs jókedvem és mérgesen fekszem le, de az a düh  az én dühöm, bennem van, nem tagadom meg. Szeretni nem kell, de az enyém. 
És enyém a másnapi öröm, ha sikerült átlendülnöm mindezen.

Ez gáz? Vagy az a gáz, ha szerintem ez nem gáz? (és még tudnám ám fokozni)



8 megjegyzés :

  1. Drága, Zazi!
    "ez bizony kaki. Ezért tök normális, hogy reggel felkelsz, megmozdítod a lábad és nem úgy megy a kis drága, meg ránézel a kezedre és azt mondod, hogy az nem létezik, hoyg ez nem forrt össze az éjszaka sem és máris a plafonon / gödörben vagy, belefér, nyugalom, hisztizz csak. Ma egy szar napod van. Oké. Holnap meg jobb lesz."

    Ölellek és türelmes gyógyulást kívánok, hogy aztán újra futhass!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. még egy pici türelem kell, csak most el ne hagyjon az önfegyelmem. a nem létező ;)
      köszönöm, drága!

      Törlés
    2. Ha nem lenne önfegyelmed, most nem tartanál ott, ahol!!!!

      Törlés
  2. Az lenne a nagyon furcsa, hogy ha nem így éreznél, amit amúgy megint csak nagyon jól leírtál:)

    VálaszTörlés
  3. Kitartás és türelem. Vagy fordítva. De el fog múlni, Zazi. És én szívesen elmegyek és megmosom a hajadat, ha akarod.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. holnap megyek bemutatni a kezem, na, az lesz a nagy kaland... :(

      Törlés
  4. Minden létező betűdet szeretettel olvasom. Hisztizős-türelmes-gyors gyógyulást kívánok. :) <3

    VálaszTörlés
  5. Sosem találkozunk személyesen, de annyira szeretem, hogy emberből vagy. És igen, vállald be jó hangosan, különben úgy leszünk mint a tinilányok a címlapfotókkal. Azt hisszük, hogy csak a tökéletes az elfogadható!

    VálaszTörlés

szeretem, ha van visszajelzés ;)