2014. július 22., kedd

azért ez mégiscsak ünnep volt*

Ugye, az történt, hogy a baleset után 2 héttel az egyik elengedett lufi madzagjával a kezemben ébredtem és a működőképes kezemmel ijedtemben megnyomtam a nevezés gombot az I love Balaton-ra. Persze, ez korábban tervben volt, én felkészülési versenynek hívtam magamban (mert már ilyen nagy az arcom), de amikor olyan szépen összetörtem magam, akkor még a Suhanj is veszélybe került, nemhogy egy ilyen közeli futóparti, csak hát mit tegyek, félelmetesen gyorsan regenerálódtam.

Megszerveztük futóbarátokkal, hogy a Tihanyban lévő pici házikónkban tartunk egy közös hétvégét, és lőn. Én szombat délutánra / estére elég jól éreztem (volna) magam, kár, hogy időről időre bekúszott a fejembe, hogy este még futni kell. Izgultam, ofkorsz. Pedig a múlt hét javát mi lent töltöttük a helyszínen, akklimatizáltattam magam, ott futkorásztam a tihanyi parton, elég jó volt, azt kell mondjam, ráadásul elég jókat is futottam, pl. ott futottam először a 3 km-t 7 perc alatti tempóval. Ilyen háttér előtt, csak mondom.


Szóval, hogy fussunk akkor.
A társaságból szinte mindenki futott, aki nem tudott, az veszettül szurkolt, múlhatatlan érdemekkel kiabáltak és kerepeltek a füredi nyaralók örömére.

Maga a táv 7 km volt, ami azért érdekes, mert én  6 km-en túl még nem, ráadásul most történt meg az, hogy verseny előtti héten NEM futottam le a távot biztonságból sem. Megbíztam a Főnökben, hogy felkészített erre, volt ugyan egy kísértésem a hét utolsó futásakor, hogy ne 4 x 15 percet fussak, hanem egybenhetet, de arra gondoltam, hogy ez azért nem növelhető a végletekig. Meg hát a bizalom, ugyebár.

Este 9-kor indult az egész hóbelevanc, elmondhatom, hogy világosban indultam, de sötétben érkeztem, szépen rám borult a balatoni éjszaka. 3,5 km-nél volt egy frissítőpont, én ugye soha nem iszom futás közben, de  a lelkemre kötötték, hoyg most mégis, mert meleg van, hát jó, akkor iszom. Mint a viccben, nem álltam meg, csak lassítottam, hogy elvegyem a kínált poharat és addigra már tényleg szomjas is lettem, szerintem ez olyan, mint amikor elindul az ember a mosdóba, mire odaér, még akkor is rátör  a szükség, ha előtte nem így érezte.
És akkor a pohárban fröccs volt. Fröccsöt én józanul alapállapotban sem, nemhogy futás közben, így történt meg, hogy szomjasabban távoztam, mint érkeztem.

Ezt követően jött a kiserdő. Volt nekem egy halvány gyanúm, hogy ez emelkedik, tavaly bejártuk, jelzem, fényes nappal, fagyival a kézben, nyaralás alatt - össze nem hasonlítható a mostani érzéssel. Mindez akkor jutott eszembe, amikor  azon kaptam magam, hogy sötétben futok emelkedőt a murvás úton. Nem esett jól, belesétáltam, de nem ejtett kétségbe, tudtam, hogy tudom folytatni. Ja, fejlámpát nem vittem magammal, tehát a sötétet sötétként kell értelmezni, szemüveg nélkül. 
Amikor végre aszfaltot éreztem a lábaim alatt, az azért elég jó volt, főleg, hogy váratlanul lejtőt is adtak alám, ment a dolog.

Tudtam, hogy 5 km-t le tudok futni, meg azt is tudtam, hogy egyszer már futottam 6 km-t, de ott a vége már elég szétcsúszós volt, itt meg 5,5 km után eszembe jutott, amit Murakami mondott, hogy onnantól ismeretlen vizeken járok. Csak ő 42 km után érezte ezt. Nekem még 1,5 km-em volt.
Akkor már lent voltam a nyaralóövezetben, fogalmam sincs, hol futottam, mentem, amerre irányítottak, időnként befordultam balra vagy jobbra, mentem egyenes szakaszokon, totál sötétben, időnként jöttek velem szemben sétálók, az egyikre rá is szóltam, hogy vigyázz! és csak remélni tudom, hogy nem bunkón szóltam. Hát meglepődtem, na, hogy száguldok vele szemben és nem érzi a veszélyt. Én meg éppen nem éreztem, hogy ki tudnék lépni oldalra.

A Tagore sétányra bekanyarodva már eléggé elfáradtam, de ott jött a privát szurkolói táborunk, kiabáltak, kerepeltek, elég jó érzés volt. Előttem ment egy csaj, belesétált itt a végén és őszintén, nekem is erős kísértés volt, hogy esetleg, de aztán meg mégsem, azt a 7-800 métert még ki kellett bírni valahogy, egyébként pedig megláttam a piros célkaput, így aztán egyszercsak bent találtam magam a célban.  Szóval, hogy lefutottam, de le ám. 7 km-t.

Én azt hittem, elég vacak lett az időm, de a hivatalos eredmény szerint 7, 27-es átlagot hoztam, ezzel elégedett vagyok, főleg, hogy a kiserdő azért megakasztotta bennem a horgát, nem szeretem az emelkedőket és a murvás szakaszokat sem, a kettőt együtt, megspékelve sötéttel, végképp nem.


Nos. Érmet nem kaptam. Nem jutott. Elfogyott. (Mondjuk, nekem már zombi sem jutott a kiserdőben, de ezt nem igazán bánom.) Ez van. Majd megérkezik postán, de már nem izgat, ott, helyben eléggé bírtam volna neki örülni, utólag már nem ugyanaz az érzés lesz. Ez azért érdekes, mert nekem igazából még nincs érmem. Tavaly a Teliholdfutamon kaptam, de akkor még nem futottam rendesen, csak döcörésztem, végigmentem a távon. Aztán van az UB-s érmem, de azt meg nem érzem magaménak az ismert okok miatt, szóval, vártam, hogy na, ezt most én csináltam meg, én dolgoztam meg érte keményen (mert az a helyzet, hoyg tényleg így van), én keltem fel fél 6-kor, én edzettem érte sokat, én erősítettem magam a bringával sokat, én, én, én. És én nem kaptam érmet.
Nem tragédia, lesz még verseny, csak lesz egyszer nekem is érmem, nem? Hát csak.

Még azt el kell mondjam, hogy a verseny után nemcsak, hoyg csillagos ég alatt úsztunk éjfélkor a Balatonban, hanem fél 5-kor tértünk nyugovóra, s a kettő között többször előfordult, hogy a wasabis chips-et pálesszel öblítettem le. Tiszta métely.


* Bereményi Géza


8 megjegyzés :

  1. Gratulalok! Nagyon szep ido az elso 7 km-re! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm, Zsuzsi! nagyon....
      most augusztus végén lesz a 8 km-es, aztán jön a célverseny októberben. juj. .)
      Nagyatádra egy nagy kalappal, drukkolok Bécinek!

      Törlés
  2. Gratula, Zazi!! Ha egyszer egy üzlet beindul .... :)

    VálaszTörlés
  3. Örülök Neked, nagyon szép eredmény! :)

    VálaszTörlés
  4. Nagyon klassz vagy, öszintén gratulálok!! :-)

    Gabi

    VálaszTörlés
  5. Gratulálok, megérdemled azt az érmet! Én szívesen odaadnám az enyémet neked, de tudom, hogy az nem ugyanaz!
    Mellesleg tegnap reggel Tihanyban futottam. Én a deltánál elmentem az Apáti templomrom irányába, miközben előttem valaki a Lepke soron elfutott a rév felé feketében. Gondoltam, hogy esetleg te lehetsz az.
    Bár lehet, hogy tegnap már nem voltatok lent...

    VálaszTörlés
  6. Egyszerűen csúcskirály vagy, Zazi.

    VálaszTörlés

szeretem, ha van visszajelzés ;)