anyám, én nem ilyen lovat akartam

Két nap múlva lesz az év utolsó versenye,  mondjam-e, hoyg kezdődő stresszben vagyok? Mondom. Stresszben vagyok.

Anyám, én nem ilyen lovat akartam. Legmerészebb álmaimban az volt, hogy félmarcsit futunk párban, már az is lelógott álmaim szövetén, de amikor nevezésre került a sor, Rita rábeszélt, hogy maraton és párban és két nap alatt. Megfigyeltem, hogy amikor hónapokkal korábban nevezünk valami versenyre, akkor könnyű elaltatni engem, távol van még, nem belátható, legyen. Na de ahogy  közeledik az idő, úgy szűkül a fenekem* tudatom, úgy válok egyre görcsösebbé és kezdek haragudni mindenkire, érzem az áldozatstátuszom erősödő mivoltát. 

Úgy lesz, hogy szombaton futunk délelőtt is 7 km-t, meg délután is 7 km-t, mert ennyire jók vagyunk, aha, aztán másnap, miután ebből a sokkból felébredtünk, még tolunk 10,5 km-t. Fejenként, úgy értem. A BSI -t azért elküldeném egy kis továbbképzésre, ez ugyanis barátok között is 49 km, a férjem szerint ez a Maraton De Luxe.

Nem akarok tovább nyöszörögni ezen, ezért megmondom, miért nem hagyom a fenébe az egészet. Egyrészt tényleg felkészültem rá, legalábbis megtettem mindent, amit Gábor írt nekem, futottam reggel, délben, este délelőtt és délután, meg futottam másnap is, meg intervall is volt, meg minden volt, 45 km jött össze csak a múlt hétre. Hát jó, 10 km-t mostanában nem futottam, tartok is tőle rendesen, de én teljesen bízom a Főnökben. Csak magamban nem, haha.

Másrészt pedig azt gondolom, hoyg legfeljebb nem sikerül. Öööö... nem konkrétan így gondolom, legalábbis nem ilyen nyílt, egyenes mondatként, hanem némi szorongással párosítva,  de még az is lehet, hogy csak szeretném ezt gondolni, vagy úgy gondolom, hoyg ezt kell(ene) gondolnom, de ha elég sokáig mondom, csak megértem, nem?  Tényleg így van, nem?

Ha nem sikerül, hát nem sikerül, de ha meg sem próbálom, az még rosszabb, nem? Jó, persze, itt jöhet a kérdés, hoyg mit nevezünk nem-sikernek, megmondom: ha belesétálok, ha nem futom végig, ha rosszul osztom be az erőm, ha megpusztulok, ha 7,30 fölötti időt megyek bármelyik távon is. Meg ilyenek. Ha eltévedek.

Ez a verseny több szempontból is mérföldkő nekem, egyrészt vannak ezek a távok (igen, fosok a 10,5-től, ez van), másrészt viszont háromszor kell futni a 2 nap alatt, tehát jól kell gazdálkodni azzal a  kis erővel, amivel perpill rendelkezem. Hogy nem futom el az elejét, amit talán úgy lenne helyes mondani, hogy nem futom el az elsőt, a francba. Nem szívesen gondolok bele, kicsit ideges is lettem, hoyg megláttam ezt a mondatot. Eddig úgy történt, hoyg egy eseményre felkészültem többé - kevésbé jól, ott megtettem tétjeimet és mehettem aludni. Nyújtottam, zuhanyoztam, de legfőképpen fellélegeztem. Most meg...  Egy kicsit nem is hiszem el, hogy erre én képes vagyok, de majd élesben kiderül.

Az azért elég jó, hogy nagyon barátságos szintidőket írt a BSI, ezért ezen speciel egyáltalán nem aggódom, ilyen is van, de némiképp aggaszt, hogy nem fogok-e eltévedni, tudom, hoyg hosszan futunk előre, majd bekanyarodunk (párszor) és hosszan vissza és el - té - veszt - he - tet - len, de láttunk már karón varjút. És megtalálom a váltózónát? Meg a párom?

A frissítés témakörét rövidre vágom: eddigi tapasztalataim alapján nem élek vele, s bár tudom, hogy ez így nem annyira jó, de most nincs kedvem még próbálkozni sem vele. Én csak végig akarom futni. Remélem, nem felejtem el, hogy ősz van és nem próbálkozom a folyadék külső alkalmazásával sem.

Beszereztem egy homlokpántot, ez az év felfedezése, egyrészt a fejem tetején távozhat a hő (és hő, az aztán van), másrészt a homlokom védi a széltől, harmadrészt végre a fülemben marad a füles (tudom, itt csak az egyiket szabad használni), negyedrészt a fejemre merőleges bal fülemet odatapasztja a helyére. Tiszta haszon. 

Mi is van még? 

Erőt, egészséget. 

Hehe.

* úgy értem, zabszem